Tudtátok, hogy Európa egyik legjobb városában, Barcelonában van a kontinens egyik legjobb fesztiválja, a Primavera? Jó pár éve vágyom oda, tavaly pedig sikerült is eljutnom.

©Garbine Irizar

Nyaralni, feltöltődni a rengeteg céllal lehet. Van, akinek a totális kikapcsolás jön be egy csendes tengerparton és van, aki reggeltől-estig gyalogolna egy nyüzsgő városban. És a kettő ötvözése, a gasztrokalandozás vagy a sport célú nyaralás éppoly izgalmas lehet, mint egy tanyán pihenni, vagy önkénteskedve segíteni másokon. A rengeteg szóba jöhető cél mellett a bulizási, kikapcsolódási és városnézési igényeinket egyszerre elégíthetjük ki, ha egy fesztivál idején látogatunk el valahova.

Kézre esik példaként a Sziget, mely abszolút világszínvonalon mutatja meg, hogy miért lehet jó buli fesztiválturistának állni. Az ide özönlő külföldiek akkor is jól elvannak, ha ki sem teszik a lábukat a fesztivál területéről: egyre jobb infrastruktúra és reggeltől-estig egy héten át zajló színes programok kapcsolódnak a zenei felhozatalhoz. Hab a tortán, hogy közel a belváros, így a fürdőzéstől a magyar konyha megismerésén át a nevezetességek felfedezéséig bármi szóba jöhet, ha a bulizás kevés lenne.

A Sziget sok szempontból unikum, nem véletlen, hogy a hetijegyek túlnyomó részét külföldiek veszik. Ők nagyra értékelik a zenei mellett a kulturális egy egyéb programok egyvelegét, amit a nyugat-európai szemmel kiemelkedően jó ár -érték arány koronáz meg. Az utóbbi nekünk, magyaroknak egyre kevésbé vonzó, ami abból is látszik, hogy a kiköltöző magyarok aránya csökken. Pedig korábban, amikor még a „nyaralj otthon” mozgalom nem is létezett, rengetegen vettek ki szabadságot a Sziget idejére. Ismerek olyan anyukát, aki évekig nyaralt kint két gyerekkel a Szigeten, fia és lánya kis túlzással ott nőtt fel. Legutóbb már 16-18 évesek lehettek, amikor összefutottunk, kérdeztem, hogy hol az anyukájuk, azt mondták, hogy szerencsére fogalmuk sincs, mer ciki lenne nekik, ha együtt lennének.

Barcelonában jó rég, tizenévesen voltam (imádtam), a Primavera pedig egy olyan barátom kedvenc fesztiválja, aki fanatikus koncert és fesztiválturista jónéhány éve. Amikor idén tavaszi úti célt kerestünk, és kiderült, hogy a Primavera idején milyen olcsók a repjegyek a katalán fővárosba (ahol a Gaudi mániás barátnőm még nem járt), nem sokat hezitáltam. Kicsit csökkent a lelkesedésem, amikor kiderült, hogy szállást nem találni olyan olcsón, mint amilyen low budget úti cél volt régen Barcelona, de még ezt is le tudtam nyelni.

©Garbine Irizar | Broken Social

A sátrazás (ami az átlag szigetlakó külföldinek az alap), több okból sem jött szóba. Egyrészt mert ezen a fesztiválon nincs bent alvási lehetőség, másrészt mert május végén rizikósnak tűnt volna még kempingezni. Mi a lakásbérlésben hiszünk, így megkapjuk a nyugit, amit egy olcsóbb hostel nem feltétlenül kínál, a hotelnél viszont jobban kijövünk és még főzhetünk is magunkra. Kisebb kalandok után (nem azt a lakást kaptuk, amit lefoglaltunk – hosszú történet), sikerült egy egyszerű lakást szereznünk a belvárosban, ami utazás, fesztivállátogatás és városnézés szempontból is jó helyen volt.

Pár (számomra) érdekes tény Barcelonáról:

• közel a reptér, fapadossal is hamar és egyszerűen bejutsz a városba,
• a szálláskereséssel érdemes időben foglalkozni és nem feltétlenül az Airbnb-n,
• rengeteg a turista mostanában, nem feltétlenül népszerűek az itt élők körében (nem mindegy, hogyan viselkedsz)
• szuper a tömegközlekedés,
• a belvárosban nem feltétlenül a legjobb a közbiztonság, érdemes észnél lenni,
• gasztro szempontból (is) nagyon jó város, de könnyen lehet, hogy nem férsz be sehova, még este 11-kor is tele van boldogan vacsorázó helyiekkel a legtöbb étterem,
• itt megérted, hogy milyen fontos a katalán függetlenségi mozgalom számukra, mindenhol szembe jön a téma.

Pár napot a látványosságokkal, a helyi ízekkel és a tengerparttal (kicsit a tengerrel is, de még nem volt ideális a hőmérséklete…) töltöttünk, aztán eljött a fesztivál ideje. A rákészülés legnagyobb része azzal telt, hogy a programot böngésztük, és próbáltuk eldönteni, hogy mit nézzünk meg. Pontosabban inkább azt, hogy mit hagyjunk ki, mert olyan elképesztően erős a line up, amilyet itthon el sem tudunk képzelni. Van ismerős a Dope Calypsóban, vele is felvettük a kapcsolatot, ha már olyan szupermenők, hogy a világtörténelem első magyar zenekaraként fellépnek a fesztiválon, meg megnéztük a térképen, hogy hogyan érdemes kimenni meg hazajönni.

Az odaút nem volt nagy sztori, busszal pikk-pakk kijutottunk a helyszínig, egy boltot is találtunk, ahol vettünk némi alkoholos italt (csak a hasadban viheted be), meg üdítőt (beviheted). A bejárat előtt iszogattunk egy hozzánk hasonlóan bemelegítő nemzetközi társasággal, aztán időben beindultunk, hogy le ne késsük az első kinézett fellépőt. Hogy milyen iszonyat profi a szervezés, az már a bejutásnál kiderült – gyorsan és gond nélkül bent voltunk, alig kellett sorban állnunk (azt mondjuk nem értettük, hogy az üdítőink kupakját miért kellett kidobnia a biztonságiaknak, talán így védik a pultosok érdekeit).

Ez a szervezettség aztán minden szinten megvolt. Alig van bent kosz, mert állandóan takarítanak, a klotyókat is, amik össze sem hasonlíthatók a hazai toi-toi-okkal (tükör, világítás, kézfertőtlenítő, öblítő???). A fellépések pontosan kezdődnek, a pultoknál minimális a sorban állás – egy csomó mindenben példát mutatnak a katalánok, amit déli népekkel kapcsolatban nem is feltétlenül gondolnánk.

©Garbine Irizar

A helyszín lenyűgöző (milyen is lehetne nekünk, magyaroknak egy tengerpart), és átlátható, nincs az a végtelen bolyongás, amivé a Sziget válni tud. A hangosítás szintén eléggé rendben van, és annak ellenére sem jellemző, hogy két színpad zavarná egymást, hogy elég közel vannak ezek egymáshoz (volt azért kivétel, pl. a meglepően halk Nick Cave). Talán azért, mert a színpadok nagy része más szinten van, mármint más magasságban a tengerhez képest. Zseniális a dupla nagyszínpad megoldás, míg az egymással szemben lévő egyik helyszínen nyomja a show-t egy zenekar, addig a másikon felkészül egy másik, így a fő fellépők pár perc különbséggel válthatják egymást.

©Garbine Irizar

Pár (számomra) érdekes tény a Primaveráról:

• Kevés a külföldi, pedig híresebb rendezvény, mint a Sziget.
• A legtöbb fesztivál gyerekbarát, itt kevés kisméretűt látsz.
• Meglepően kulturált szórakozás zajlik, alig láttam bekészült embert, ide tényleg a zenéért jönnek,
• Pedig lehet kapni mindent, engem rengeteg árus talált meg, aki fülembe suttogva kínált mindent, tablettától, füvön át „enything else”-ig.
• A közbiztonság tök rendben van, egy percre sem merült fel, hogy bármiért aggódnunk kéne.

©Dani Canto

Kiegészítő programok itt egyáltalán nincsenek, csak a zenéről szól a rendezvény. Épp ezért itt egész napot nem tölt el az ember, „kénytelen” várost nézni napközben. Ahová egyébként a visszajutás sem problémás, gyorsan fel lehet jutni az éjszakai buszra, ami bevisz a belvárosba.

Összefoglalva

A barcelonai Primavera szuperül összeköthető program városnézéssel. Ha időben vásárolsz, nem lesz drágább sem a repjegyed, sem a szállásod, mint máskor. Nem kell mást vinni magaddal, mint amit vinnél egy egyszerű városnézős nyaraláshoz, egy sima kézipoggyásszal végig lehet csinálni a programot.